Szekszárd (bor)

A szekszárdi borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke. Mélyen gyökerezik itt a szőlő, a löszdombokon már kelták és rómaiak, honfoglaló magyarok és középkori szerzetesek is művelték a szőlőt, generációróról-generációra adták tovább a tudást, a borkészítés csínjait.

A szőlőtermesztésre alkalmas terület nagysága kb. 6 000 ha, amelyből jelenleg kb. 2 600 ha területen termesztenek szőlőt. Szekszárd mellett 14 település tartozik a borvidékhez. A szekszárdi borok, elsősorban a vörösborok mára már nem csupán országszerte, de határainkon túl is ismertek és elismertek. A szekszárdi borvidék legjelentősebb szőlőfajtája a kadarka.

Magyar Értéktár
1. Megnevezése: Szekszárd (bor)
2. Ágazati besorolása: Agrár- és élelmiszergazdaság
3. Fellelhetőségének helye: Pannon borrégió, Tolna Megye

Tartalom megosztása

Szekszárdi borvidék

Borrégió: Pannon borrégió
Talaj: lösz, homok, agyag, kőzúzalék
Éghajlat: kontinentális
Szőlőfajták: kadarka, kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot
Borászatok száma: kb. 2500





Talajadottságok

A talaj alacsony mésztartalmának köszönhetően visszafogott savvilágú, könnyen iható, testes, magas alkoholtartalmú borok teremnek. A legjobb minőségű borokat a meredek, erősen tagolt szőlőhegyek déli és keleti lejtői adják.


Pincerendszer

  • A pincék építése a 18. században gyorsult fel.
  • Leggyakrabban földkitermeléssel épített, téglafalú pincékkel találkozhatunk.
  • A pincék hőmérséklete 15 fok körül ingadozik.



Éghajlati tényezők

A borvidék éghajlata kontinentális. A napsütéses órák magas száma (kb. 2050 óra/év), amely kedvez a későn érő szőlőfajtáknak. Az évi csapadékmennyiség 500-600mm közé esik.



Print Friendly